Két éve szinte teljesen felhagytam a teljesítménytúrázással, egyedüli kivétel a Mátra 40 volt. Ennek okairól részletesen írtam egy korábbi bejegyzésben. 2017-ben ez volt az egyetlen teljesítménytúra amin indultam, és idénre is csupán ez szerepelt a naptáramban. Sajnos 2018-ban nem került megrendezésre ez a családias hangulatú, szép jelvénnyel büszkélkedő túra. Mivel ez a kedvenc túrám, nem szívesen hagytam ki, hát "megrendeztem" saját magamnak.

úton az Ólom-tetőn

Reggel 5:45-kor indultam a Tittel Pál kollégium elől a P3 jelzésen. A településről kiérve szép kilátás nyílik a Nyikom és Muzsla között elterülő Ólom-tetőre és a Hét Vezér koporsójára.

Muzsla-pusztán (Muzslai üdülök) a Muzsla utcában tudtam, hogy "lakik" egy fekete kutya a kovácsoltvas kerítéses háznál, aki előszeretettel rohanja le a gyanútlan turistákat (engem legalábbis mindig megtalál). Ezen a reggelen az eb az utcasarkon, egy fal tövében, az árnyékban pihent. Mikor meglátott farok csóválva felém sétált. Dobtam neki a szendvicsemből - le akartam kenyerezni - amit gondolkodás nélkül el is kezdett falatozni. Gondoltam, ezt megúsztam és gyors léptekkel elsétáltam mellette. Mikor a kovácsoltvas kerítéshez értem a cimborája, egy másik fekete kutya elkezdett ugatni. Erre "ő" is rámrontott, a kolbászos szendvicstől morzsás szájjal veszettül ugatni kezdett. A nagy hangzavarral az utca végén élő másik két kutyát is felbőszítette. Szapora léptekkel igyekeztem a sűrű erdő felé.

A P3 jelzésen haladtam tovább a Muzsla-nyereg felé. Ez az egyik kedvenc útvonalaim közé tartozik, mert útközben többször is szép kilátás nyílik a hegy lábánál elterülő Pásztóra és a háttérben lévő Cserhátra. A panorámáért meg kell dolgozni, mert komoly emelkedőt kell leküzdeni ezen a szakaszon.

A Muzsla-nyeregbe érve lefotóztam azt a fát, ahol a pontőrök szoktak várni, majd a P jelzésen a Nyikom-nyereg felé vettem az irányt. Az Ólom-tetőn csöndesen sétáltam és gyönyörködtem a fura formájú fákban. Az övtáskám szíja meglazult ezért megálltam megigazítani. Mikor felnéztem egy hatalmas vaddisznó nézett rám úgy 10-15 méterről. A kutyatámadás után erre már nem voltam felkészülve. Több éve túrázok egyedül a Mátrában, de még sohasem találkoztam ilyen közelről vaddisznóval. Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással, majd a mellettem lévő domb felé oldalaztam (nem tudom mit gondoltam, egy vaddisznónak az a kis domb nem okozhatott volna nehézséget). Ekkor az állat hatalmasat röffentett és futásnak indult, szerencsére nem felém. Egy másik példányt is volt ott, - amit addig nem észre sem vettem - az is futásnak eredt, nyomukban 4-5 kismalac röfögve szaladt. Gyorsan útnak indultam, nehogy meggondolja magát. Ekkor a bozótból egy újabb malac ugrott ki, és rémülten szaladt szülei után.

Utamat kicsit zajosabban folytattam, hogy a disznók időben értesüljenek jöttömről. A túra útvonala a nyereg után hamarosan letér a P jelzésről a P+ felé. Ez a szakasz egyszerre szép is, de az első harmadában lévő sűrű bozótos miatt nem tartozik a kedvenc útvonalaim közé. Ezen a szakaszon ismét vaddisznós élményben lehetett részem. Mivel meguntam a folyamatos zörgés, ismét csendben sétáltam és vártam az Óvárra nyíló panorámás szakaszt. Egy váratlan pillanatban két malac röfögve szaladt át előttem az ösvényen. Szerencsére az anyaállattal nem találkoztam.

Mátrakeresztesre érve az út menti kék kutak vizével akartam hűsíteni magam, de az útba eső kettő nem működött. Az ABC szerencsére nyitva volt, így fel tudtam tölteni a vízkészletem. (persze volt még nálam folyadék, de az útvonalból 26 km még hátra volt, és aznapra 33-35°C ígértek a meteorológusok. Ki tudja hol jutok vízhez legközelebb, inkább cipelem). Fallóskút felé folytattam a túrát, a nem jelölt - egy-két szakaszon nem is létező - S3 jelzésen. A fallóskúti buszmegállónál a fa váróban nem vártak a kedves pontőrök és nem kínáltak barackkal. Ez nagyon hiányzott, jól szokott esni. A település elején lévő kék kútnál szerencsére meg tudtam mosakodni. Kis hűsölés után indultam a Z jelzésen a Csörgő-szurdok felé.

A Csörgő-patak menti P jelzés minden évszakban elragadó. A nagy nézelődésben csak a Pb jelzésnél eszméltem fel, hogy a túra útvonala a Vándor-forrásnál átvág az Ágasvár-réten. Innen már nem fordultam vissza, így a P jelzésen folytattam utam. Ágasvári turistaház felújítása befejeződött, ezért most már hétköznap is nyitva van. Gondoltam itt is veszek magamhoz némi folyadékot, de előtte még "felszaladok" az Ágasvár csúcsra.

Számtalanszor jártam már odafenn, ezért tudtam mit "tartogat" számomra.  Ez a kilátó pont is azok közé tartozik, amit nem lehet elégszer felkeresni. A panoráma ismét csodálatos volt. Csupán a süteménnyel kínáló pontőrök hiányoztak. Kis nézelődés után leereszkedtem a turistaházhoz és elfogyasztottam a jól megérdemelt üdítőmet. A frissítő után a P majd a P+ jelzésen lesétáltam Mátrakeresztesre.

Mátrakeresztesről indul a túra legszebb és egyben legkeményebb szakasza. A túra szervezői ezért a buszmegállóban szörppel, sósmogyoróval, süteménnyel és sajtal szoktak kínálni. Pontőrök hiányában saját készletből kellett a felkészítést megoldanom (elővettem a sós mogyoróm).

a fehér "M" jelzés

A buszmegálló után a fehér "M" jelzést követve kell eljutni a Jóljárt-(Hideg)-kútig. Erről a szakaszról már több bejegyzésben is meséltem. Tényleg megérdemelne egy jelzett turista útvonalat. Csöndes környék, néhol szép kilátással, a végén pedig egy hideg vízű forrással. Az útvonal jól van jelölve (persze nem olyan sűrűséggel, mint a hivatalos utaknál), csupán kétszer kellett a GPS segítségét hívnom. Jóljárt-(Hideg)-kútnál egy kis fakunyhó várja a megfáradt turistát. Mikor odaértem szörnyű látvány fogadott. Sűrűn be van nőve, a tetejéről sok helyen hiányzik a zsindely. Pár év és megsemmisül ez a kis épület. Terveim között szerepelt, hogy egy éjszaka megszállok majd itt, de ebben az állapotában már nem szívesen másznék fel a felső szintre.

A forrástól már nincs jelölve az útvonal, de jól követhető, szerpentines földúton kell haladni Nyikom irányába. Csupán az utolsó pár száz méter megtételéhez kell a GPS-t elővenni. Itt érdemes kitérni a siklóernyős felszállóhely irányába, melyről részletesen írtam. Ezzel a szakasszal mindig meg kell küzdenem a folyamatos, szűnni nem akaró emelkedők miatt. Most sem volt ez másként. Az utolsó métereken végre megláttam a kilátót, így újból erőre kaptam. Az épület mellett egy nőre lettem figyelmes. Furcsa volt hogy mozdulatlanul néz maga elé. Mikor közelebb értem, csak akkor láttam meg, hogy az egy fa szobor. A művész éppen akkor faragta. Leültem a kilátó előtti padra, kifújtam magam és váltottam néhány szót az szobrásszal. A Nyikom kilátót minden Mátra kedvelőnek fel kell keresnie...

a szobrász munka közben

A csúcsról már "csak" le kellett ereszkedni Pásztóra a Z+ jelzésen. Az útvonal jól jelölt és a felső szakaszon szép kilátással tarkított.

10:03 perc és már be is értem a célba. Ez a túra az útvonalával, a csúcsokra vezető emelkedős szakaszokkal, a kilátással ismét felejthetetlen élményekkel gazdagított. A nyári forróságban megtett 40 km pedig igazi kihívás számomra.

Jövőre ismét MÁTRA 40 (remélhetőleg szervezett keretek között.)